Néhány évvel ezelőtt Christian Rosenberg egy beteges, lesoványodott varjúra bukkant a dániai munkahelye előtt. Nem tudta, mitévő legyen, ezért felhívott egy vadvédelmi szakembert, de senkit sem sikerült elérnie.
Mivel nem akarta, hogy a varjú szenvedjen, Rosenberg úgy döntött, hogy hazaviszi, és barátnőjével, Lærke Jensennel ápolja, amíg fel nem épül.Miközben a pár gondoskodott a varjúról, megismerkedtek a személyiségével. Megdöbbenve fedezték fel, hogy a varjú különleges köteléket alakított ki két kisgyermekükkel, különösen kétéves fiukkal, Ottóval.„Nem tudtam, hogy a varjak tudnak szeretetteljesek lenni” – mondta Jensen a The Dodonak.
Úgy döntöttek, hogy a madarat Russellnek nevezik el, természetesen Russell Crowe után. Miután Russell jobban lett, visszaengedték a szabadba. Vadállatként Russell ekkor már szabadon eltűnhetett – de úgy döntött, hogy a közelben marad.„[Ő] mégis úgy döntött, hogy a házunk közelében marad, és minden nap meglátogat minket” – mondta Jensen. „Russell a családunk fontos tagja.”Russell és Otto most minden alkalommal együtt lógnak, amikor csak tehetik. Amint Otto hazaér az iskolából, Russell türelmesen várja.
„Amikor elhozom Ottót az óvodából, [Russell] a tetőn ül, és megnézi, hogy Otto otthon van-e” – mondta Jensen.Russell és Otto szeretnek együtt triciklizni. Miután elfáradtak, bejönnek tévét nézni.
„Különleges kötelék van közöttük” – mondta Jensen.Nem minden gyerek mondhatja el magáról, hogy varjú a társa. Míg egyes gyerekeknek a kutya vagy a macska a legjobb barátjuk, Ottó a tollakat részesíti előnyben a szőrrel szemben – és ezt semmi másnak nem is kívánná.
„[Russell] lehetővé teszi számunkra, hogy olyan módon lépjünk kapcsolatba a természettel, ahogyan a legtöbb ember nem képes” – mondta Jensen.
