Jamie Lee Curtis neve ma már egyet jelent a csillogással, az Oscar-díjjal és a filmtörténelem legikonikusabb sikolyaival, ám a színésznő most egy olyan vallomással állt elő, amely alapjaiban rengeti meg a róla kialakult képet. A kerek, ötvenéves jubileumát ünneplő sztár ugyanis elárulta: a sorsát majdnem egy teljesen más, sokkal veszélyesebb irányba terelte a fiatalkori elszántság. Miközben a világ a Halloween sztárjaként vagy a Minden, mindenhol, mindenkor felejthetetlen alakításáért rajong érte, Jamie Lee Curtis lelkében egy egyenruhás rendőrtiszt vágyai lángoltak, mielőtt a reflektorfény végleg magával ragadta volna.
A színésznő őszintén beszélt arról, hogy az egyetemi évei alatt egyáltalán nem a vörös szőnyeg lebegett a szeme előtt. A Kaliforniai Csendes-óceáni Egyetemen folytatott tanulmányai során a büntető igazságszolgáltatás világa vonzotta, és komolyan fontolgatta, hogy rendőrnek áll. Elmondása szerint nem csupán egy kósza ötletről volt szó; valódi hivatástudatot érzett a rendfenntartás iránt, és meggyőződése volt, hogy a rendőri pálya az ő igazi útja. Azt gondolta, hogy a fegyelem, az igazságkeresés és a közösség szolgálata az a közeg, ahol kiteljesedhet. A sors azonban közbeszólt, és egy véletlen casting-lehetőség végül a filmstúdiók rideg, de varázslatos falai közé csábította, örökre elszakítva őt a járőrautók világától.
Visszatekintve erre az öt évtizedre, Curtis asszony elképesztő érzelmi mélységgel reflektált a döntésére. Bár a rendőri karrier elmaradt, a színészetben megtalálta azt az intenzitást, amit eredetileg a bűnüldözésben keresett. Úgy véli, az a fajta fókusz és jelenlét, amely egy rendőrtől elvárható, valahol mélyen beépült a karaktereibe is. Ez az elszalasztott lehetőség vagy inkább elágazás tette őt azzá a határozott, megalkuvást nem ismerő nővé, akit ma ismerünk. A rajongók bele sem mernek gondolni, mi lett volna, ha Laurie Strode karaktere helyett egy valódi rendőrségi akták mögött tűnik el, de Jamie Lee szerint minden pontosan úgy történt, ahogy történnie kellett. Ez az ötven év nemcsak a sikerről szólt, hanem egy olyan nőről, aki merte elengedni a biztonságosnak hitt álmokat egy bizonytalan, de végül világra szóló karrierért. Ma már mosolyogva gondol a bilincsekre és a jelvényre, miközben az arany szobrocskát szorongatja a kezében, tudva, hogy a közönség szeretete az ő igazi védőpajzsa.
