Vannak titkok, amik olykor sokkal mélyebbek, mint amit a reflektorfényben látunk. Szabó Győző, az ország egyik legkarizmatikusabb színművésze most végre lerántotta a leplet arról a belső tűzről, ami akkor is hajtja, amikor a függöny legördül. Sokan csak a Jászai Mari-díjas ikont látják benne, pedig a lelke mélyén egy ízig-vérig vendéglátós lakozik, aki számára a főzés nem csupán hobbi, hanem egyfajta spirituális megnyugvás és kőkemény szenvedély.
A színész most őszintén vallott arról, hogy ha a sors nem sodorja a színészi pálya felé, ma egészen biztosan egy étterem konyhájának a sűrűjében találnánk meg. Ez a vonzalom nem a semmiből jött: a vérében van, hiszen a szüleitől örökölte a vendéglátás és az ételek iránti alázatot. Édesanyja a főzés szeretetét, édesapja pedig a cukrászat precíz és édes művészetét oltotta belé, amit ő azóta is kincsként őriz. Győző számára a konyha egy szentély, ahol nincsenek szigorú szabályok vagy bemagolt receptkönyvek. Úgy alkot a tűzhely mellett, ahogy a színpadon improvizál: minden mozdulata ösztönös, minden fűszerezése a pillanatnyi érzésein alapul.
A múlt sebei azonban még élnek. 2015-ben nagy reményekkel nyitotta meg saját japán stílusú helyét, a Steamboo-t, amely rövid idő alatt a fővárosiak egyik nagy kedvence lett. A sors azonban kegyetlen közbeszólt, és a világjárvány okozta nehézségek végül térdre kényszerítették a vállalkozást, így a színésznek fájó szívvel, de be kellett zárnia imádott éttermét. Ám akiben ekkora tűz ég, azt nem lehet végleg elnyomni. Győző elárulta, hogy a tervei között szerepel a nagy visszatérés. Egy olyan barátságos, vibráló helyről álmodik, ahol reggelik, péksütemények és minipizzák várják a vendégeket – egy helyről, ami nemcsak az éhséget csillapítja, hanem ahol az emberek valóban jól érzik magukat. A lányával közös álmok és a gasztronómia iránti olthatatlan szomja garancia arra, hogy Szabó Győző neve hamarosan újra ott díszeleg majd egy sikeres vendéglátóhely portálján.
