Hatalmasat küzdött, de végül eljött a pillanat, amitől minden rajongó tartott: az olimpikon ökölvívó, Bácskai Balázs számára befejeződött a küzdelem a dominikai homokban. A Bajnokok csapatának oszlopos tagja, akit mindenki csak Benjiként ismer és szeret, drámai körülmények között, a könnyei fojtogatása közben intett búcsút a versenynek. Noha a ringben megszokta a pofonokat és a fizikai fájdalmat, az Exatlon Hungary 2026-os évada egy egészen másfajta sebet ejtett rajta, amit nem lehet kötéssel gyógyítani.
A kemény öklű sportoló, akit hatalmas tetoválásai és zord külseje miatt sokan rettenthetetlen harcosnak hittek, a kamerák előtt mutatta meg valódi, érző szívét. Az összeomlás nem hirtelen jött, a jelek már hetek óta látszottak. Benji a műsor során végig küzdött a gyötrő honvággyal, ami végül mentálisan felemésztette az erejét. Amikor a Kihívók csapata megnyerte a családtagok videóüzeneteit, a bokszolóban valami végleg eltört. A tudat, hogy nem hallhatja felesége, Kitti hangját, és nem láthatja kisfiát, elviselhetetlen teherként nehezedett a vállára.
A kiesése utáni első interjúban Balázs megdöbbentő őszinteséggel beszélt arról, hogy ezer sebből vérzik, és nem csak a fizikai sérülésekre gondolt, amelyeket a kimerítő akadálypályákon szerzett. Elárulta, hogy bár egyáltalán nem tekinti kudarcnak a távozását, a belső feszültség szinte elviselhetetlen volt. A legfájdalmasabb pont számára az apai bűntudat volt: kisfia éppen a kiesése napján ünnepelte harmadik születésnapját, és a sportoló lelkiismeretét mardosta a távollét. „Lehet, hogy nem vagyok jó apuka?” – tette fel a szívbemarkoló kérdést magának a dominikai éjszakában, miközben társai, köztük a párbajellenfele, Kenderesi Tamás is sírva hallgatták szavait.
A felesége, Kitti is megszólalt az események kapcsán, és elmesélte, hogy soha nem látta még férjét ennyire sebezhetőnek. Bár ő eredetileg nem is támogatta, hogy Balázs belevágjon ebbe a kalandba, most minden erejével azon van, hogy a hazatérő hőst szeretetbe burkolja. A sportoló végül emelt fővel távozott, és bár a teste elfáradt, a lelke megkönnyebbült. Mint mondta, butaság lett volna nemet mondani a felkérésre, hiszen hatalmas önismereti utat járt be, de most már csak egy dolog számít: újra magához ölelni a szeretteit és bepótolni az elvesztegetett pillanatokat a családi fészek melegében.
