Felfoghatatlan és lesújtó tragédia rázta meg a hazai kulturális életet, amely után egy emberként borult gyászba az egész ország. Hatvannégy éves korában örökre lehunyta szemét Scherer Péter, a magyar színházi és filmművészet valaha élt egyik legkarizmatikusabb, legsokoldalúbb és leginkább imádott karakterszínésze. A Jászai Mari-díjas művész távozásának híre futótűzként tarolt végig a közösségi oldalakon és a sajtóban, sokkolva a rajongókat, a kollégákat és a legközelebbi barátokat. Senki sem akarta elhinni a szörnyű valóságot, a döbbenet és a mély fájdalom pillanatok alatt fojtogató atmoszférát teremtett a fővárosban.
A pótolhatatlan veszteség utáni órákban a tisztelet és az emlékezés lángjai gyúltak ki Budapesten. Kedden este a XI. kerületben egy szívszorító, csendes virrasztást szerveztek a művész emlékére, ahol döbbenetes, korábban ritkán látott tömeg jelent meg. Tisztelők, pályatársak és megrendült barátok százai érkeztek a helyszínre, hogy végső búcsút vegyenek a felejthetetlen figurájáról ismert legendától. A virrasztás helyszínét pillanatok alatt elárasztották a pislákoló mécsesek és a friss virágok. Az egybegyűltek néma csendben, könnyes szemmel rótták le kegyeletüket, miközben a viaszillatú éjszakában mindenki Scherer Péter utánozhatatlan mosolyára és zseniális alakításaira emlékezett. A levegőben szinte tapintani lehetett a kollektív gyászt és az elkeseredést.
A háttérben meghúzódó részletek még fájdalmasabbá teszik ezt a hirtelen búcsút. Bár a nyilvánosság számára Scherer Péter betegsége nem volt publikus, a szűk szakmai kör, a legközelebbi barátok és a közvetlen pályatársak pontosan tudták, milyen súlyos küzdelmet vív. Alig bő egy héttel ezelőtt, élete legutolsó interjújában a színész már hátborzongatóan és lesújtóan nyilatkozott a jövőjéről: úgy fogalmazott, ha öt év múlva is beszélgetni fognak, az azt jelenti, hogy még él. Valószínűleg ekkor már ő maga is pontosan érezte, hogy a baj hatalmas, és a földi ideje kérlelhetetlenül fogy a méltósággal viselt, hosszan tartó betegség árnyékában.
A tragédia óta a legközelebbi kollégák képtelenek feldolgozni a valóságot, és egymás után törnek meg a nyilvánosság előtt. Balsai Móni egyenesen zokogva, szívszaggató sorokkal búcsúzott tőle a közösségi oldalon. Felidézte az utolsó pillanatokat, amikor nemrégiben még az öltözőben ültek, szorosan fogták egymás kezét, és egészen más jövőt terveztek. A színésznő kétségbeesetten próbálja elutasítani a megmásíthatatlant, suttogva kérve számon a be nem tartott ígéreteket bohókás filmes férjétől, akivel most is csak viccből akarnak elválni. Mucsi Zoltán, a legfőbb alkotótárs és elválaszthatatlan jóbarát szintén teljesen összeomlott. Megrendítő bejegyzésében leírta, hogy a nap ezután már soha többé nem fog ugyanúgy sütni, mint eddig, és a mérhetetlen hiány már most marja a lelkét, bízva abban, hogy a túlvilágon még találkoznak. Hujber Ferenc a döbbenettől szinte szóhoz sem jutva, nyers és őrjítő kétségbeeséssel, tehetetlen dühhel fakadt ki a közösségi platformján, képtelenül arra, hogy elegáns szavakat formáljon a hirtelen jött gyász sokkhatása alatt. A budapesti éjszakában égő mécsesek csendes lángja mögött egy egész ország zokogja vissza Pepe felejthetetlen alakját.
