A magyar televíziózás és a hazai popszakma történetének egyik legikonikusabb, máig kibeszéletlen ellentéte lángolt fel újra, amikor a háttérben meghúzódó régi sérelmek és a felszín alatt izzó indulatok ismét utat törtek maguknak. Hosszú, mély hallgatás után Oláh Ibolya végre elhatározta magát, és megdöbbentő, ám patikamérlegen kiszámított, rendkívül diplomatikus szavakkal törte meg a csendet az egykori riválisával, Tóth Verával való kapcsolatáról. A két zseniális énekesnő közötti feszültség gyökerei egészen a legendás tehetségkutató legelső szériájának fináléjáig nyúlnak vissza, ahol a tiszadobi lány a drámai második helyen végzett, míg az aranyérmet és a végső dicsőséget Tóth Vera szerezte meg.
A történet hullámai nagyjából másfél évvel ezelőtt kezdtek el igazán pusztító erővel csapkodni, amikor Tóth Vera a nyilvánosság előtt nyíltan és kendőzetlenül beszélt arról, hogy képtelen megérteni Oláh Ibolya makacs és megalkuvást nem tűrő álláspontját. Mint ismeretes, a karcos hangú énekesnő korábban sokatmondó kijelentéseket tett, amelyekkel azt sugallta, hogy a háttérben komoly csalások és manipulációk történhettek, és a szavazatok utólagos megbuherálása fosztotta meg őt a jogos győzelemtől. Tóth Vera akkor határozottan visszautasította ezeket a vádakat, leszögezve, hogy a tisztaságot szigorú ellenőrzés szavatolta, ugyanakkor sietett hozzátenni, hogy az eltelt évtizedek ellenére sem hordoz haragot a szívében, sőt, a mai napig tiszta, meleg szeretettel és jó szívvel gondol vissza egykori versenytársára.
Most azonban eljött a pillanat, amire a rajongók és a szakma is évek óta lélegzetvisszafojtva várt: Oláh Ibolya megtörte a jeget, és hosszú idő után először maga is megszólalt a kettejüket övező viharos zenei és emberi kapcsolatról. Az énekesnő egyértelművé tette, hogy egy ilyen mély, évtizedes gyökerekkel rendelkező, a lélek legmélyét érintő természetű nézeteltérést és feszültséget egyszerűen képtelenség egyik napról a másikra feloldani vagy meg nem történtté tenni. A szavaiból tisztán érezhető volt a drámai súly és az a belső fegyelem, amellyel próbálja mederben tartani a múlt viharait, miközben nem tagadja meg saját igazságát sem. A két énekesnő sorsa örökre összefonódott abban a bizonyos 2004-es stúdióban, és bár a diplomácia nyelve most elegáns mederbe terelte a szót, a köztük lévő távolság és az el nem múló feszültség vibrálása továbbra is teljesen nyilvánvaló maradt mindenki számára.
