Hosszú évek óta mély, szinte áthatolhatatlan csend és méltóság övezi a legendás magyar színművész, Bujtor István emlékét, ám most az imádott feleség, Bujtor Judit úgy döntött, hogy végleg megtöri ezt a nehéz hallgatást. Az egykori Ötvös Csöpi, a Balaton örökös védelmezője és szerelmese kitörölhetetlen nyomot hagyott a hazai filmtörténetben és a nézők szívében, de a legnagyobb és legfájóbb űrt kétségkívül az özvegye életében hagyta maga után. A harmincévnyi felhőtlen boldogság és a mindent elsöprő, mély szerelem után a hirtelen jött gyász teljesen összeroppantotta az asszonyt, aki most megrendítő őszinteséggel mesélt arról, hogyan képes egyáltalán létezni a férje nélkül, és milyen brutális árat fizetett a magányért.
A tragédia utáni első időszak maga volt a földi pokol Judit számára, aki elárulta, hogy a veszteség feletti fájdalom miatt három teljes évig szinte a lakásból sem volt képes kilépni. A külvilág teljesen megszűnt létezni a számára, bezárkózott a közös emlékek közé, ahol minden egyes sarok, minden egyes apró tárgy a néhai férje jelenlétét idézte. Úgy érezte, mintha a teste felét, az egyik kezét vágták volna le tőle, és fogalma sem volt, hogyan folytathatná az életét egy olyan világban, ahol a szerelme már nincs mellette. Bár a barátok és a környezete folyamatosan próbálták kirángatni a mély apátiából, különféle tanácsokkal látták el, például, hogy utazzon el vagy vásároljon egy kutyát, ő semmit sem akart befogadni a külvilágból.
Sokan a mai napig értetlenül állnak az előtt, hogy egy ilyen attraktív, intelligens és sikeres nő miért választja a teljes elszigeteltséget a magánéletben, és miért nem próbálkozik meg az újrakezdéssel. Az özvegy azonban most minden kétséget eloszlatott, és kerek perec kijelentette, hogy elfogadta a sorsát: amíg él, teljesen egyedül marad, és a szívében soha többé nem lesz helye egyetlen másik férfinak sem. Számára nem létezik újrakezdés, hiszen az a harminc év, amit Bujtor István mellett tölthetett el, olyan szintű teljességet és védelmet nyújtott, amit képtelenség lenne pótolni vagy felülmúlni. Az asszony felidézte, hogy kapcsolatuk egy teljesen egyenrangú, harmonikus szövetség volt, ahol egyszerre voltak egymás szeretői, legjobb barátai, gyermekei és nagyszülei, ez a fajta kötelék pedig a halállal sem szakadt meg.
Bár az életét sikerült új alapokra helyeznie és talált egy komoly célkitűzést, amiért érdemes mindennap felkelnie, a múlt sebei nem gyógyulnak. Judit vette át és vezeti hatalmas elszántsággal a Tihanyi Szabadtéri Játékokat, amelyet még a férje alapított, ezzel ápolva a színművész szellemi örökségét. Ugyanakkor az asszony egy döbbenetes, szívszorító titkot is elárult a mindennapjairól: a mai napig képtelen arra, hogy megnézze a férje legendás filmjeit. Amikor a televízióban feltűnnek a klasszikus képkockák, egyszerűen elkapcsol onnan, mert a képernyőről sugárzó életerő és a férje hangja még mindig elviselhetetlen fájdalmat okoz a lelkében. Ráadásul a Balatonhoz fűződő viszonya is örökre megváltozott: bár a környék a szíve csücske maradt, és a színházi munka miatt rendszeresen lejár Tihanyba, megfogadta, hogy a magyar tenger vizébe többé soha nem teszi be a lábát, mert a közös balatoni emlékek súlya túl nehéz lenne számára.
