Egészen rendkívüli és érzelmekkel teli pillanatokat élhettek át azok, akik a napokban Sopron utcáin jártak, hiszen egy olyan alkotás került nyilvánosság elé, amelyre senki sem számított. A rajongók és a város lakói egyaránt meghatódva álltak meg a különleges szobor előtt, amely nem mást, mint a magyar zenei élet egyik legnagyobb legendáját, Demjén Ferencet ábrázolja. A Kossuth-díjas énekes, akinek dalai generációkat kötnek össze, mostantól nemcsak a rádiókból és a koncerttermekből, hanem fizikai formában is jelen van a hűség városában.
A szobor nem egy megszokott, rideg emlékmű, hanem egy olyan művészeti alkotás, amely élethűen tükrözi a művész ikonikus karakterét. A helyszínen készült felvételek és beszámolók alapján a szobor egy széken ülve ábrázolja Demjén Ferencet, mintha csak egy pillanatra pihent volna meg a nagy koncertek vagy a hosszú dalszerző éjszakák után. A kidolgozás részletei lenyűgözőek: minden vonás, minden apró ránc és a művészre jellemző testtartás is azt az életutat idézi fel, amely számtalan slágerrel ajándékozta meg az országot. Sokan percekig csak némán bámulták az alkotást, próbálva megfejteni a szobrász titkát, aki képes volt egy mozdulatlan fémalakba ennyi lelket és életérzést lehelni.
A soproni események és a SopronFest körüli forgatag közepette ez a szobor valóságos zarándokhellyé vált. A helyiek és az odalátogató turisták sorra állnak meg, hogy közös fotót készítsenek az alkotással, miközben felelevenítik a kedvenc Demjén-dalukat. Nem egyszerű szoborállításról van szó, hanem egyfajta tiszteletadásról, amely összeköti a múltat a jelennel. A rajongók szemében könnyek csillantak meg, amikor meglátták, milyen méltó módon emlékeztek meg az élő legendáról, aki még ma is aktív és színpadra áll. Ez a különleges kompozíció tökéletesen példázza, hogy az igazi tehetség és a dalokba zárt érzelmek mennyire mély nyomot hagynak egy egész nemzet lelkében. A szobor mostantól Sopron egyik emblematikus pontja lesz, emlékeztetve minden arra járót arra a rendkívüli zenei örökségre, amelyet Demjén Ferenc a magyar kultúrának adott. A művész jelenléte a városban már nemcsak az emlékezetünkben, hanem kőbe – vagy jelen esetben fémbe – vésett valóságként is megmarad az utókornak, örök mementóként szolgálva a zene erejéről és arról a szeretetáradatról, amit a közönsége iránt érez.
