Hatalmas űrt hagyott maga után a sors, amely Szorcsik Viki életét is fenekestől forgatta fel. A közkedvelt színésznő, aki eddig méltósággal és csendben viselte a gyászt, most elérkezettnek látta az időt arra, hogy őszintén valljon azokról a megrázó körülményekről, amelyek az öccse váratlan és tragikus halálát övezték. A veszteség feldolgozása önmagában is embert próbáló feladat, ám a fájdalmat tovább mélyítette az a teher, amivel a családnak a tragédia után szembesülnie kellett.
Viki a beszélgetés során kendőzetlen őszinteséggel tárta fel, milyen lelki vívódásokon ment keresztül az elmúlt időszakban. A testvér elvesztése egy olyan űr, amelyet semmilyen vigasz nem képes igazán kitölteni, ám a helyzetet tovább bonyolították azok az anyagi természetű problémák, amelyek a banki tartozásokkal összefüggésben merültek fel. A színésznő elmondása szerint nem a pénz elvesztése a legfájóbb pont, hanem az a bürokratikus küzdelem, amibe a gyász közepette kényszerültek bele. A pénzintézeti folyamatok embertelensége és a rideg adminisztráció sokszor olyan falakba ütközött, amelyekkel egy gyászoló család képtelen felvenni a versenyt.
Szorcsik Viki kiemelte, hogy az öccse emléke mindenek felett áll, és számára most az a legfontosabb, hogy tisztázza azokat a félreértéseket, amelyek a sajtóban és a közösségi oldalakon keringtek a családi tragédia körül. A színésznő hangsúlyozta, hogy az élet nem állt meg, de a mindennapok már sosem lesznek olyanok, mint a tragédia előtt. A küzdelem, amit most folytat, nem csupán a tartozások rendezéséről szól, hanem arról is, hogy a testvére emlékét tisztán és méltósággal őrizhesse meg a világ szeme előtt.
A rajongók, akik az elmúlt hónapokban aggódva kísérték figyelemmel Viki minden mozdulatát, most rengeteg támogatással és szeretettel vették körül a színésznőt. A bejegyzései alatt záporozó üzenetek is azt bizonyítják, hogy a története sokak számára vált kapaszkodóvá, akik hasonló, kilátástalannak tűnő élethelyzetekkel küzdenek. Szorcsik Viki a jövőben is arra törekszik, hogy a saját példáján keresztül erőt adjon másoknak, miközben ő maga is lassan, de biztosan próbálja megtalálni a belső békéjét a történtek után. Ez a vallomás egyfajta lezárása is annak a fájdalmas időszaknak, amely bár nem hozza vissza a szerettét, de lehetőséget teremt arra, hogy végre a gyászra és a szép emlékekre koncentrálhasson.
