Gabriel szíve hevesen vert, miközben kétségbeesetten kutatott a látszólag végtelen dzsungelben, és Cocót kiáltotta. A sűrű, kusza növényzet minden irányba elterült, elnyelte kiáltásait és felerősítette félelmét.A dzsungel nemcsak gyönyörű hely volt – egy titokzatos és veszélyes környezet, ahol könnyű volt eltévedni, vagy váratlan problémákba ütközni. Most, hogy Coco eltűnt, Gabriel úgy érezte, ezek a figyelmeztetések életre kelnek, fokozva félelmét és aggodalmát.Gabriel, az elkötelezett természetfotós, mindig is kielégíthetetlen vándorlási vágy vezérelte. Kamerája számtalan táj nyers szépségét és az állatok bonyolult életét örökítette meg a világ minden szegletében.
