Az ország kedvenc bűvésznője, a kortalan eleganciájáról és fegyelmezettségéről ismert Ungár Anikó most olyan mélységekbe engedett betekintést, amelyre korábban soha nem volt példa. A ragyogó mosoly és a színpadi magabiztosság mögött ugyanis egy olyan anyai és nagymamai szív dobog, amelynek megvannak a maga féltve őrzött rituáléi és különleges tárgyai. Vannak pillanatok az életben, amikor a csillogás elhalványul, és csak az igazán fontos, húsbavágó emlékek maradnak meg. Anikó számára ez az emlék egy apró, látszólag jelentéktelen tárgyban testesül meg, amelyet évtizedek óta hurcol magával, bárhová is vesse a sors.
Ez a titokzatos tárgy nem más, mint fia, Baronits Gábor gyerekkori cumija. Igen, jól hallották: a sármos színész egykori legfontosabb eszköze ma is ott lapul az édesanyja táskájának legmélyén. Ungár Anikó bevallotta, hogy képtelen megválni ettől az emléktől, számára ez jelenti a folytonosságot, a biztonságot és azt a megmagyarázhatatlan köteléket, amely egy anyát a gyermekéhez fűz, függetlenül attól, hogy az a gyermek már régen felnőtt férfi lett. Ez a cumi nem csupán egy darab gumi és műanyag, hanem egyfajta talizmán, amely átsegítette őt a legnehezebb életszakaszokon is.
A bűvésznő őszintén mesélt arról, hogy bár a színpadon ő az illúziók mestere, a magánéletében a legtisztább valóságra törekszik. Most, hogy már nagymama szerepben is tündököl, ezek az érzelmek csak még intenzívebbé váltak. Gábor fia és kedvese közös gyermeke, a kisunoka érkezése mindent átírt az életében. Anikó elárulta, hogy az unokájával töltött minden egyes perc számára felér egy varázslattal, de a fegyelemből ilyenkor sem enged. Szerinte a szeretet nem jelenti a korlátok nélküliséget; ő egy olyan nagymama, aki egyszerre tud végtelenül lágy és határozottan következetes lenni.
A családi dinamika náluk mindig is különleges volt. Baronits Gáborral való kapcsolata túlmutat a szokványos szülő-gyerek viszonyon. Olyan mély bizalmi háló szövi át az életüket, amelyben nincsenek tabuk, csak egymás iránti végtelen tisztelet. Anikó elmondása szerint soha nem akarta ráerőltetni az akaratát a fiára, de a háttérből mindig vigyázó szemmel követte minden lépését. Ez a féltés és gondoskodás öltött testet abban a bizonyos cumiban, ami nélkül el sem indul otthonról. Úgy érzi, ha nála van, Gábor is biztonságban van, bárhol is járjon a világban.
Amikor az unokájáról beszél, Anikó szemei különleges fénnyel telnek meg. Azt mondja, a nagymamaság egy olyan második esély az élettől, ahol már nem a nevelés súlya, hanem az átadás öröme dominál. Mégis, ott van benne az az ősi ösztön, hogy megőrizzen mindent a múltból, ami érték. Talán egyszer az unokája első emléktárgyai is bekerülnek abba a bizonyos táskába, a fiáé mellé, hogy az emlékek láncolata soha ne szakadjon meg. Ez az ő igazi bűvészmutatványa: megállítani az időt ott, ahol a szeretet a legmélyebb.
