A televíziózás egyik legismertebb és legelismertebb arca, Rónai Egon olyan titkokról rántotta le a leplet, amelyek mellett senki sem mehet el szó nélkül. A képernyőről sugárzó nyugalom és profizmus mögött ugyanis egy olyan sötét és félelemmel teli időszak húzódik meg, amelyről eddig csak kevesen tudtak. A népszerű riporter most őszintén vallott arról a gyomorszorító korszakról, amikor az élete nem a sikerekről, hanem a puszta túlélésről és a folyamatos fenyegetettségről szólt.
Minden egy ígéretes üzleti vállalkozással kezdődött, amely végül rémálommá vált. Egon annak idején belevágott a könyvkiadásba, ám a sors kegyetlen fordulata és a gazdasági nehézségek miatt a cége végül csődbe ment. Ez az üzleti kudarc azonban nem csupán anyagi veszteséget jelentett: elszabadította a poklot a műsorvezető magánéletében is. Olyan emberek tűntek fel a környezetében, akik nem ismertek kegyelmet, és akiknek a szótárában a türelem ismeretlen fogalom volt.
A fenyegetések nem merültek ki puszta telefonhívásokban. A televíziós szakember elmesélte, hogy volt idő, amikor valódi üldöztetésnek volt kitéve. Idegen autók követték az utcán, ismeretlen alakok várakoztak a háza előtt, és a levegőben folyamatosan ott vibrált az erőszak lehetősége. Rónai Egon kénytelen volt szembenézni azzal a rémisztő valósággal, hogy nemcsak a saját, hanem családja biztonsága is veszélybe került. Az éjszakák álmatlanul teltek, a nappalokat pedig a folyamatos éberség és a hátrapillantgatás jellemezte.
Ebben a kiszolgáltatott helyzetben a műsorvezető olyan mélységeket élt meg, amikről a nézők a Húzós vagy az ATV stúdiójában ülve soha nem is álmodtak volna. Elárulta, hogy a legnehezebb pillanatokban nem a pénz elvesztése fájt a legjobban, hanem az az állandó, bénító félelem, amit a „fekete autós” látogatók és a burkolt vagy egészen nyílt életveszélyes fenyegetések okoztak. A zaklatók minden mozdulatát figyelték, és volt olyan pont, amikor úgy tűnt, nincs kiút ebből a szorongató szorításból.
Rónai Egon azonban nem tört meg. Bár a csőd súlyos teher volt, és az üldöztetés sebeket hagyott a lelkén, végül sikerült lezárnia ezt a baljós fejezetet. Mostani vallomása nemcsak egy sikeres ember őszinte feltárulkozása, hanem egy mementó is arról, hogy a csillogás mögött gyakran húzódnak meg kőkemény és néha életveszélyes küzdelmek. Ma már újra a hivatásának élhet, de a múlt emlékei és azok a feszült percek, amikor az élete hajszálon függött a fenyegetőzők miatt, örökre vele maradnak.
