A magyar kulturális élet pótolhatatlan űrt érez, hiszen elment egy olyan asszony, aki évtizedeken át a háttérből, mégis megkerülhetetlen erővel formálta a hazai színházművészetet. Radnóti Zsuzsa, a Vígszínház örökös tagja, dramaturg, a magyar dráma fáradhatatlan védelmezője és életben tartója, 2026 tavaszán fejezte be földi pályafutását. Halálának híre villámcsapásként érte a szakmát és a közönséget egyaránt, hiszen neve egyet jelentett a minőséggel, az intellektuális mélységgel és a művészi alázattal.
Radnóti Zsuzsa nem csupán egy szakember volt a sok közül, hanem a magyar színjátszás egyik tartóoszlopa. Kossuth-díja és Jászai Mari-díja csak töredékét tükrözte annak a hatalmas munkának, amelyet a színpadok világában végzett. Hosszú évtizedeken keresztül dolgozott a Vígszínházban, ahol nemcsak szövegeket gondozott, hanem sorsokat is egyengetett. Kezei alatt számtalan klasszikus és kortárs darab nyerte el azt a végső formáját, amely később nézők százezreit nyűgözte le. Élete végéig hitt abban, hogy a színháznak tükröt kell tartania a társadalom elé, és ebben a küldetésben soha nem ismert kompromisszumot.
Személyes tragédiája és ereje is összefonódott Örkény István nevével. Radnóti Zsuzsa nemcsak felesége, hanem szellemi társa és örökségének legfőbb gondozója is volt a világhírű írónak. Örkény halála után is rendületlenül dolgozott azon, hogy a groteszk nagymesterének életműve ne merüljön feledésbe, sőt, újabb és újabb generációk ismerhessék meg azt. Saját érdemei azonban önmagukban is az egekbe emelték őt: a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjaként és érdemes művészként a magyar értelmiség krémjéhez tartozott.
A kollégák és barátok emlékezéseiben egy végtelenül elegáns, éles eszű és hatalmas szívű asszony képe rajzolódik ki. Olyan ember volt, aki minden pillanatban a művészetért élt, és akinek a jelenléte biztonságot adott a rendezőknek és színészeknek a próbák során. Távozása egy korszak lezárultát jelenti a Szent István körúti teátrum és az egész magyar színházi világ számára. A csend, ami utána maradt a nézőtéren és a kulisszák mögött, súlyos és fájdalmas. Emlékét a darabok, a könyvek és az a mérhetetlen szeretet őrzi, amellyel a magyar kultúra iránt viseltetett. Nyugodjon békében a dráma nagyasszonya.
