Szigligeti Ivett élete kívülről talán tökéletesnek tűnhet, de a csillogó felszín alatt komoly küzdelmek dúltak az elmúlt időszakban. A kétgyermekes édesanya most elérkezettnek látta az időt, hogy lerántsa a leplet egy olyan problémáról, amely hónapokon át megkeserítette a mindennapjait, és végül teljesen felemésztette az energiatartalékait. Ivett elárulta, hogy egy súlyos, makacs alvászavarral küzdött, amely nem csupán az éjszakáit tette tönkre, hanem a nappali létezését is egyfajta ködös, kimerült állapotba taszította.
A csinos influenszer és modell részletesen ecsetelte, hogy az állapota odáig fajult, hogy már nem volt képes egyedül megbirkózni a belső feszültséggel. Hiába próbált pihenni, az agya egyszerűen képtelen volt kikapcsolni, a csendes percekben pedig elhatalmasodott rajta a szorongás. Ivett nem titkolja, hogy a folyamatos kialvatlanság és a lelki teher miatt végül úgy döntött, nem vár tovább a csodára, és külső segítséget kér. Belátta, hogy saját maga nem tudja visszaállítani a belső egyensúlyát, ezért pszichológushoz fordult, hogy kiderítse, mi áll a háttérben.
A terápia során fény derült arra, hogy az alvásproblémák nem csupán fizikai kimerültségből fakadtak, hanem mélyebben gyökerező lelki okok táplálták őket. Szigligeti Ivett elmondása szerint a szakemberrel való közös munka során döbbent rá, mennyi elfojtott stressz és feldolgozatlan esemény halmozódott fel benne az elmúlt évek során. A pszichológus segített neki abban, hogy felismerje a határait, és megtanulja kezelni azokat a szituációkat, amelyek korábban pánikszerű állapotot váltottak ki belőle.
Ivett hangsúlyozta, hogy bár a folyamat nem volt egyszerű, a terápia végül meghozta a várt áttörést. Úgy érzi, mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívéről, és végre újra át tudja aludni az éjszakákat, ami alapjaiban változtatta meg a hangulatát és a gyerekeivel való kapcsolatát is. Azt reméli, hogy az őszinteségével más nőknek is erőt adhat, akik hasonló cipőben járnak, de félnek beismerni, hogy segítségre van szükségük. Számára a pszichológus látogatása nem tabu, hanem az öngondoskodás legfontosabb lépése volt, amely visszahozta őt a szakadék széléről.
