Tornoczky Anita élete legmeghatározóbb és egyben legnehezebb időszakát éli, hiszen az anyaság iránti vágy nála nem csupán egy álom, hanem egy kőkemény, fizikai és lelki határokat feszegető menetelés. Bár sokan úgy gondolják, hogy az első gyermek érkezése után a szülők megnyugodnak és hátradőlnek, Anita és párja, Miklós számára a harc korántsem ért véget. Az egykori televíziós műsorvezető most őszintén és kendőzetlenül vallott arról a belső tűzről, amely hajtja őt előre, még akkor is, ha tudja, az út, ami rá vár, tele van fájdalmas injekciókkal és érzelmi hullámvasutakkal.
A negyven felett járó sztár sosem titkolta, hogy kisfia, Mátyás nem természetes úton érkezett a családba. A lombikprogram hosszú éveken át tartó küzdelme után a siker édes íze azonban nem elégedettséget, hanem egy újabb küldetéstudatot hozott számára. Anita lelkében már a kezdetektől fogva ott élt a gondolat, hogy Mátyásnak nem szabad egyedül felnőnie. Számára a testvéri kötelék szent és sérthetetlen, egy olyan szövetség, amit ő maga is megtapasztalt, és amit mindenáron meg akar adni a fiának is. Ez a belső késztetés olyan erős, hogy képes újra és újra vállalni a hormonkezelések minden gyötrelmét.
Amikor Anita a második baba lehetőségéről beszél, a hangjában egyszerre van ott az elszántság és a félelem. Pontosan tudja, mit jelent, amikor a mesterséges hormonok átveszik az irányítást a test és a lélek felett. Emlékszik a feszült reggelekre, a megmagyarázhatatlan hangulatváltozásokra és arra a fizikai teherre, amit a kezelések rónak rá. Mégis, a cél szentesíti az eszközt. Azt mondja, egyszerűen nem tudna tükörbe nézni, ha nem próbálna meg mindent azért, hogy a családjuk teljes legyen. Miklós, a párja, mindenben támogatja, bár ő is látja, mekkora áldozatot követel ez Anitától.
A környezete sokszor értetlenül áll a döntése előtt, hiszen egy egészséges kisfiú édesanyjaként már elért mindent, amit sokan csak remélnek. Anita azonban nem a kényelmet választja. Számára a küzdelem a második gyermekért egyfajta spirituális vállalás is. Úgy érzi, van még benne elég erő, hogy végigcsinálja a procedúrát, még akkor is, ha a statisztikák és az orvosi leletek nem mindig festenek rózsás képet. A napi rutin részévé váló orvosi vizitek, a tűszúrások és a várakozás bizonytalansága most újra beköltözik a mindennapjaiba, de Anita felemelt fejjel vág bele a hormonok harcába, bízva abban, hogy a sors ismét melléjük áll.
