Galla Miklós neve összeforrt a nevetéssel, az abszurd humorral és azzal a megismételhetetlen stílussal, amely évtizedek óta szórakoztatja az országot. Most azonban a vidámság álarca mögött mély szomorúság és testi szenvedés húzódik meg, ugyanis a népszerű művész állapota hirtelen aggasztó fordulatot vett. Aki látta őt az elmúlt napokban, érezhette, hogy valami nincs rendben, és sajnos a megérzések nem csaltak: Galla Miklós őszintén kimondta, hogy a betegsége, amellyel már korábban is megvívta a maga harcait, ismét teljes erővel tért vissza az életébe.
A diagnózis és a tünetek nem ismeretlenek számára, hiszen egyszer már úgy tűnt, sikerült úrrá lennie a helyzeten. A sors azonban közbeszólt, és a viszonylagos nyugalom időszaka után a kór újra támadásba lendült, térdre kényszerítve az örökmozgó humoristát. Miklós nem tagadja, hogy ez a visszaesés lelkileg is rendkívül megterhelő, hiszen az ember ilyenkor úgy érzi, minden korábbi erőfeszítése hiábavaló volt. A fájdalom nem válogat, és most a mindennapjai részévé vált, korlátozva őt abban, amit a legjobban szeret: az alkotásban és a közönséggel való kapcsolattartásban.
A művész környezetében mindenki érzi a feszültséget és az aggodalmat. Galla Miklós híres arról, hogy a legnehezebb helyzetekben is képes megőrizni a méltóságát, de most a hangja is elcsuklik, amikor a jelenlegi állapotáról beszél. Ez a betegség nem csupán fizikai gyötrelem, hanem egyfajta belső börtön is, amely elszigeteli őt a külvilágtól. A rajongók ezrei imádkoznak érte, hiszen Miklós generációk számára jelentette a felhőtlen kikapcsolódást, és most látni őt ebben a kiszolgáltatott helyzetben, mindenki szívét összeszorítja.
Bár a kezelések folyamatosak, és az orvosi stáb mindent megtesz a javulás érdekében, a gyógyuláshoz vezető út hosszúnak és rögösnek ígérkezik. Miklós tudja, hogy a türelem és a kitartás most a legfontosabb fegyverei, még ha néha úgy is érzi, hogy az ereje végére ért. A visszaesés ténye minden tervét felülírta, a színpad most távolabbinak tűnik, mint valaha, de a reményt nem adja fel. Az akaraterő, amely eddig is átsegítette a nehézségeken, most is ott pislákol benne, még ha a fizikai fájdalom olykor el is nyomja azt. Minden egyes nap egy újabb csata ebben a küzdelemben, ahol a tét nem kevesebb, mint az egészsége és a visszatérése a normális életbe.
