Kilencvenhárom esztendő telt el azóta, hogy Budapest mozijai előtt kígyózó sorok várták az évszázad premierjét, de a Hyppolit, a lakáj varázsa ma is ugyanolyan elemi erővel hat, mint 1931-ben. Ez a film nem csupán a magyar hangosfilmgyártás második mérföldköve volt, hanem egy olyan kulturális robbanás, amely örökre megváltoztatta a hazai szórakoztatóipart. A történet mélyén feszülő társadalmi feszültség, a kispolgári létből feltörekvő Schneider Mátyás és az arisztokratikus gőgöt képviselő komornyik, Hyppolit összecsapása olyan humort szült, amely felett nem járt el az idő.
.jpg)
Kabos Gyula, a zseniális komikus ebben a szerepben mutatta meg először a hangosvásznon azt a csetlő-botló, mégis végtelenül szerethető kisembert, akivel mindenki azonosulni tudott. Máig emlegetjük a felejthetetlen jelenetet, amikor Schneider Mátyás lázadva a szmoking és az etikett ellen, kijelenti: a hagymához is hagymát eszik, a halat pedig két késsel fogja fogyasztani. Kevesen tudják, de a forgatás során még a rideg és fegyelmezett Csortos Gyula is kiesett a szerepéből; a legendás színész elmosolyodott kollégája fergeteges improvizációit látva, ami ritka pillanat volt a magyar filmtörténetben.
A siker azonban nem mindenkinek hozott tartós boldogságot. A vidám pillanatok mögött felsejlik a színészóriások fájdalmas és méltatlan sorsa. Kabos Gyula, akinek a nevetést köszönhetjük, a harmincas évek végén a politikai elnyomás elől Amerikába kényszerült emigrálni. Ott azonban nem talált otthonra: elfeledve, szegénységben, tüdőgyulladással küzdve hunyt el mindössze 54 évesen. Csortos Gyula sorsa sem volt kíméletesebb; a háború borzalmai között, cukorbetegségtől és magánytól sújtva távozott az élők sorából 1945-ben, alig élve túl Budapest ostromát. Jávor Pál, a korszak ünnepelt férfideálja, szintén az emigráció keserű kenyerét ette, éjszakai portásként dolgozott az Egyesült Államokban, mielőtt hazatérhetett volna meghalni.
A forgatás körülményei is tartogattak érdekességeket: a producereket a takarékosság vezérelte, így minden egyes jelenetet kétszer vettek fel – egyszer a magyar gárdával, egyszer pedig német színészekkel a nemzetközi piacra. Míg a német változat mára a feledés homályába veszett, a magyar színészóriások játéka halhatatlanná tette Székely István rendezését. A film egyetlen főszereplője, aki megérte a digitális felújítást és az új évezredet, Fenyvessy Éva volt; ő 97 éves korában, 2009-ben hunyt el, utolsó tanújaként egy olyan korszaknak, amelyben a nevetés volt az egyetlen fegyver a sötétség ellen.
