A magyar táncművészet örökös királynője, Medveczky Ilona sosem rejtette véka alá, hogy számára a szabadság többet ér bármilyen társadalmi konvenciónál. Budai rezidenciája nem csupán egy ingatlan a sok közül, hanem egy valóságos erődítmény, ahol a díva végre teljesen önmaga lehet. A hatalmas területen elterülő birtokot sűrű növényzet és gondosan megtervezett védelem óvja a kíváncsi tekintetek elől, ez pedig lehetőséget ad számára olyasvalamire, amiről a legtöbb ember csak álmodozni mer. Ilona büszkén vallotta be, hogy a saját birodalmában semmilyen ruhadarab nem korlátozza a mozgását: ha úgy tartja úri kedve, teljesen meztelenül élvezi a napsütést és a természet közelségét.
A művésznő számára a kert nem csak egy hobbi, hanem egy élethosszig tartó szerelem és folyamatos munkahelyszín. Míg mások kertészek hadát alkalmazzák, ő maga ragad szerszámot, hogy rendben tartsa a burjánzó zöldet. Elmondása szerint a fizikai munka tartja őt ilyen elképesztő formában, és semmi sem fogható ahhoz az érzéshez, amikor a saját két kezével formálja a környezetét. A hatalmas telek azonban nem csak örömöt, hanem komoly felelősséget és persze magányt is jelent a sűrű falak között. Medveczky Ilona őszintén beszélt arról, hogy bár a kerítésen belül ő az úr, a külvilágtól való elzárkózásnak megvan a maga ára.
A mindennapjai rituálészerűen telnek a hatalmas villában. A reggeleket gyakran a kertben indítja, ahol a madárcsicsergés és a csend az egyetlen társasága. Ilyenkor, távol a város zajától és a bulvárhírek villogó fényeitől, leveti magáról a „Medveczky Ilona-jelmezt”, és egyszerűen csak élvezi a létezést. A meztelenség nála nem polgárpukkasztás, hanem a legtisztább kapcsolódás a természethez. Úgy érzi, a ruhák csak béklyók, amelyektől a saját birtokán joga van megszabadulni. A szomszédok és a járókelők semmit sem látnak ebből a titkos világból, hiszen a sövény és a falak áthatolhatatlan gátat képeznek a külvilág és az ő privát édenkertje között.
Annak ellenére, hogy egyedül él a hatalmas ingatlanban, egy percre sem unatkozik. A ház minden szeglete emlékeket őriz, a falak között ott vibrál a múlt dicsősége, a fellépések és a világkörüli turnék hangulata. Mégis, a jelenben a legfontosabb számára az a nyugalom, amit a budai hegyek lábánál talált meg. A táncművésznő kijelentette, hogy amíg az ereje engedi, ő maga fogja gondozni a birtokot, mert senki más nem tudná olyan alázattal és szeretettel ápolni a növényeket, mint ő. Ez a birtok az ő vára, az ő szigete, ahol a szabályokat csakis ő hozza, és ahol a ruha valóban csak opcionális kiegészítő a mindennapi teendők közepette.
