Egészen elképesztő és hátborzongató rémálommá változott az Ámokfutók egykori ikonikus frontemberének élete. Kozso teljesen megtörten, magából kikelve beszélt arról a példátlan és sokkoló családi tragédiáról, ami az utóbbi napokban végleg térdre kényszerítette őt. A kilencvenes évek imádott és ünnepelt énekese olyan mély és sötét lelki örvénybe került, amiből saját bevallása szerint sincs kiút. Napok óta szó szerint azt mondogatom a hozzám legközelebb állóknak, hogy meghaltam. Tudom, hogy ez egy rettenetesen erős kifejezés, talán ijesztően is hangzik, de egyszerűen semmi mást nem érzek legbelül, csak ezt a bénító, gyilkos ürességet. Mintha valami végleg és visszafordíthatatlanul meghalt volna bennem – vallotta be zokogva a népszerű zenész, akinek sződligeti otthona és családi fészke egyetlen pillanat alatt vált valóságos csatatérré.
A borzalmak gyökere egy olyan abszurd és érthetetlen ingatlanügy, amely a zenész idős édesapjának nevén kezdett el burjánzani. Oszi bácsi már 86 éves, egy végtelenül törékeny, idős ember, akinek ezt az egész elviselhetetlenül nehéz helyzetet egyedül kellett átélnie. Kozso szerint egy ponton túl már nem is tehettek mást, mint hogy megpróbálták kétségbeesetten óvni a szépkorú édesapát, elrángatva őt a helyszínről, hogy még véletlenül se lássa azt a pusztítást és megaláztatást, ami a szeme elé tárult volna. Az egész kálvária egy elképesztő módon felduzzadó, közös költségből eredő tartozás miatt indult el, ami odáig fajult, hogy egy évekre eltiltott végrehajtó végül elárverezte az édesapa otthonát. Kozsóék egyszerűen képtelenek felfogni, hogyan történhet meg egy ilyen törvénytelenség a mai világban, és miként lehetséges az, hogy egy 300 millió forintot érő, hatalmas luxusingatlan felét egy gyanús befektetői kör nevetségesen kevés pénzért, mindössze 34 millió forintért kaparintsa meg a fejük felől.
A történet legfélelmetesebb és leginkább gyomorforgató része azonban csak ezután következett, amikor az árverési vevő megérkezett a birtokra. Kozso és szerelme, Ágica azóta is folyamatos rettegésben, bezárkózva élik a mindennapjaikat a saját otthonuk megmaradt részében. Az új tulajdonos ugyanis nem egyedül jött: harmincadmagával, kutyákkal és fegyveres biztonsági őrökkel vonult fel, teljesen megszállva a közös kertet és a telket. Itthon vagyunk a saját házunkban, de szó szerint félünk és képtelenek vagyunk kimenni a saját kertünkbe, mert azonnal a fegyveresek és az őrző-védő kutyák figyelő tekintetével találjuk szembe magunkat. Ez egy valóságos háborús övezet lett, elvették a menedékünket. Egy ilyen otthont így feldarabolni olyan, mintha valaki egy élő ember testéből és életéből vágna ki darabokat, majd cinikusan közölné vele, hogy a maradékban próbáljon valahogy tovább élni.
Ebben a pokoli és kilátástalan helyzetben Kozso számára egyetlen fénysugár maradt, mégpedig imádott párja, Ágica, akit az énekes csak Egérkének hív. Egérke tartja bennem a lelket, ezt muszáj nyíltan kimondanom a világ előtt. Ha ő nem lenne mellettem, én már régen teljesen összeomlottam volna és talán nem is élnék. Az ő elképesztő józansága, kitartása, tiszta szeretete és hihetetlen keménysége az, ami még valahogy egyben tart ebben a borzalmas időszakban. A szerelmesek nem adják fel a harcot, ügyvédek hadával, iratokkal, beadványokkal és minden létező hivatalos, törvényes eszközzel mennek előre a bíróságon, hogy bebizonyítsák az igazukat és visszaszerezzék az idős édesapa otthonát. Kozso most az utolsó mentsvárába, a nyilvánosság erejébe és a rajongói szeretetébe kapaszkodik, bízva abban, hogy az összefogás véget vethet ennek a fegyveres rémálomnak.
