Mély és megrendítő gyász borult a hazai kulturális életre, miután végleg lehunyta szemét a kortárs magyar irodalom egyik legmeghatározóbb, korszakalkotó alakja. Az egész országot megrázó hír szerint kilencvenhat éves korában elhunyt Csák Gyula, a rendkívüli tehetséggel megáldott József Attila-díjas író és szociográfus, akinek neve és munkássága kitörölhetetlenül beíródott a hazai kultúrtörténetbe. Halálával egy olyan korszak zárult le, amelynek legmélyebb társadalmi kérdéseit senki más nem tudta olyan nyers őszinteséggel és művészi pontossággal megörökíteni, mint ő.
A tragikus veszteségről szóló hírt az alkotó több évtizedes, páratlanul gazdag pályafutását felidézve hozták nyilvánosságra, mély fájdalmat hagyva a kollégák, tisztelők és az olvasók szívében. Az 1930. január 12-én, Nyíregyházán született szerző már egészen fiatalon elkötelezte magát az írott szó és a valóság kendőzetlen bemutatása mellett. Élete és karrierje szorosan összeforrott a huszadik századi magyar valósággal, amelynek nemcsak megfigyelője, hanem tűpontos krónikása is volt.
Az évtizedek során Csák Gyula számtalan olyan regényt, felejthetetlen elbeszélést és drámai hangvételű színházi művet publikált, amelyek alapjaiban mozgatták meg a közvéleményt. Írói zsenialitásának egyik legkiemelkedőbb bizonyítéka a Trikolor Kiadó gondozásában, az Örökségünk-sorozat részeként még 2006-ban megjelent, Vallomás című válogatott kötete, amely tökéletes lenyomata monumentális életművének. Munkásságát, a kultúráért tett fáradhatatlan erőfeszítéseit és egyedülálló látásmódját 1975-ben a legrangosabb szakmai elismeréssel, József Attila-díjjal jutalmazták.
A hiánya most hatalmas űrt hagy maga után, de az általa teremtett szellemi örökség, a karakterek mélysége és a megalkuvást nem tűrő igazságkeresése örökké velünk marad. Az irodalmi közösség egy emberként hajt fejet a zseniális alkotó emléke előtt, miközben a gyászoló család és a barátok fájdalmában most egy egész ország osztozik csöndes emlékezéssel.
