A TV2 sikerműsorának, az Exatlon Hungary legutóbbi szériájának egyik legmeghatározóbb és kétségkívül a legkülönlegesebb háttérrel rendelkező harcosa tért vissza a mindennapi valóságba. Szabó Anikó, aki az idei évad legidősebb női versenyzőjeként, 45 évesen vágott neki a Dominikai Köztársaság embert próbáló, homokos és tűző napfényes pályáinak, nem mindennapi sokkon ment keresztül. A csatorna elismert, közkedvelt vezető koreográfusa és elhivatott táncművésze eddig szigorúan csak a kamerák túloldalán, a biztos és kontrollált kulisszák mögött mozgatta a szálakat a monumentális szórakoztató show-műsorokban. Ezúttal azonban a sors furcsa fintora folytán teljesen védtelenül, versenyzőként, a Kihívók kék mezét magára öltve állt a rivaldafénybe, ami alapjaiban formálta át az életét.
A hazatérés pillanatai azonban nemcsak a megkönnyebbülést és a szeretteivel való elsöprő erejű találkozást hozták el számára Budapesten, hanem egy hihetetlenül kemény, belső lelki vívódást is. Miután a kiesését követően némileg magához tért a sokkból, Szabó Anikó leült a képernyő elé, és elkezdte visszanézni a saját futamait, a viselkedését, a drámai pillanatait. Az eredmény pedig egészen megdöbbentő lett: a profi táncos elképesztően szigorú és hihetetlenül kritikus szemmel nézi vissza önmagát. Nem kímélte saját magát, kíméletlen őszinteséggel zúdította rá a kritikát arra a nőre, akit a tévéképernyőn látott viszont.
Ez a belső vizsga hatalmas fegyelmet követel, hiszen a színpad világához szokott művész pontosan tudja, milyen a tökéletes mozgás, és milyen az, amikor a feszültség átveszi az irányítást a test felett. A dominikai kaland ugyanis egyáltalán nem indult zökkenőmentesen. Szabó Anikó kendőzetlenül beszélt arról, hogy az első hetek konkrétan a tiszta poklot jelentették számára. A kezdeti sikertelenség, a sorozatos vereségek a tűzpiros Bajnokok ellen nemcsak a pályákon rombolták le az önbizalmát, hanem lelkileg is elképesztő mértékben megviselték. Valósággal maga alatt volt, teljesen összetört a kudarcok súlya alatt, miközben az elszigeteltség, a telefon és az óra teljes hiánya, valamint a csapattal való folyamatos, huszonnégy órás együttlét egy teljesen új, nyomasztó börtönt épített köré.
Aztán valami végleg megváltozott a lelkében, és képes volt a totális megújulásra. Rájött, hogy ki kell zárnia minden olyan negatív gondolatot, amivel saját magát zárja kalitkába, és a relaxáció módszerét segítségül híva, agyban és mentálisan szedte össze magát a sorsdöntő pillanatokra. Már nem számított az életkor, nem számított a futótársak fiatalsága, kizárólag a jelen és a küldetés létezett számára. Ennek ellenére a végzetét ő sem kerülhette el a drámai és feszült végjátékban.
A végső búcsú pillanata elképesztő feszültségben telt el, amikor a Kihívók első kiesőjeként kényszerült elhagyni a szigetet. A sorsdöntő, szívbemarkoló párbajban a Bajnokok Európa-bajnok karatésa, Halász Jázmin ellen kellett megküzdenie. A küzdelem gigászi volt, Szabó Anikó mindent feltett egy lapra, ám Halász Jázmin kíméletlen stratégiával élt: két értékes medált is bevetett a futamok során, ezzel a hatalmas előnnyel pedig végül teljesen megfordította és megnyerte az összecsapást. Amikor elhangzott a végső szó, és biztossá vált a kiesés, Anikó teljesen összetört, és zokogva, könnyek között vonult el a kamerák elől.
Most, hogy már a főváros biztonságában, a családja és a barátai leírhatatlan, mindent elsöprő szeretetében gyógyulnak a sebei, Szabó Anikó készen áll arra, hogy szembenézzen a múlttal. Bár a képernyőt nézve rendkívül kritikusan figyeli minden egyes mozdulatát és reakcióját, a szíve mélyén mérhetetlen hála lakozik. Úgy érzi, egy egész életre szóló, katartikus élményt kapott, ami fizikailag és lelkileg is teljesen új emberré formálta őt. Megismerte a saját határait, a benne lakozó elemi erőt, és bár óriási benne a csalódottság, mert pontosan érzi, hogy sokkal több volt még benne, tudja, hogy most egy teljesen új fejezet kezdődik az életében, amit a Dominika homokjában szerzett tanításokkal fog megírni.
