A legmélyebb megdöbbenés és a letaglózó fájdalom csendje telepedett a hazai művészvilágra, amikor bombaként robbant a hír, hogy Scherer Péter, a közönség által rajongásig szeretett Jászai Mari-díjas színművész örökre lehunyta a szemét. A felejthetetlen és pótolhatatlan tehetség mindössze hatvannyolc éves volt, amikor a földi pályafutása véget ért. A megrázó és drámai gyászhírt a Nézőművészeti Kft. hivatalos közösségi oldala tette közzé egy végtelenül szomorú kedd délutáni órában, tudatva a nyilvánossággal, hogy a közkedvelt Pepe, akit egy ország zárt a szívébe az évtizedek során, aznap délelőtt örökre elaludt.
A hirtelen jött gyász teljesen sokkolta a kollégákat, a barátokat és a rajongók százezreit, hiszen Scherer Péter vibráló energiája, utánozhatatlan humora és színpadi jelenléte miatt mindenki úgy érezte, hogy a művész még nagyon sokáig velünk marad. A hivatalos bejelentésben a társulat tagjai végtelen szeretettel és mély tisztelettel búcsúztak tőle, miközben arra kérték a sajtó képviselőit, hogy tartsák tiszteletben a gyászolók nyugalmát és maradjanak távol a megemlékezésektől. Az elhunyt színészlegenda tiszteletére virrasztást is szerveztek a B32 Galéria és Kultúrtérnél, ahol a legközelebbi hozzátartozók, pályatársak és tisztelők gyűltek össze, hogy egy-egy szál gyertyával és néma főhajtással adózzanak a felejthetetlen Pepe emléke előtt.
A színházi világban azonnal eluralkodott a bénító döbbenet, hiszen a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház kénytelen volt azonnali hatállyal lemondani a soron következő, A fajok eredete című színházi előadást, amelyben Scherer Péter játszotta volna az egyik kulcsszerepet. A hirtelen jött üresség és a veszteség súlya szinte elviselhetetlen teherként nehezedik mindenkire, aki ismerte vagy látta őt színpadon. A közösségi platformokat pillanatok alatt elárasztották a szívszorító és megindító búcsúsorok, amelyekben a legközelebbi barátok és kollégák igyekeztek szavakba önteni a megfogalmazhatatlant. Pindroch Csaba egy érzelmes és mélyen megrázó bejegyzésben vett végső búcsút tőle, bámulatos színészlénynek nevezve az elhunyt barátot, akinek a hiánya örökké fájni fog. A gyászoló tömeg könnyeivel küszködve, hitetlenkedve áll a hír előtt, miközben a nézőtéri fények végleg kialudtak a magyar kulturális élet egyik legfényesebb csillaga mögött.
