Hosszú évek teltek el azóta, hogy Ambrus Attila, akit az egész ország csak a Viszkisként ismert meg, letöltötte büntetését, és megpróbált új életet kezdeni. A hírhedt bankrabló története, amely egykor heteken át uralta a címlapokat, ma már egy teljesen más fejezetet ír. Ambrus nem csupán a múltjával való leszámolásban találta meg a békét, hanem egy olyan új identitás felépítésében is, amely immár a köztiszteletben álló mesterember, a kerámiák világában elismert szakember képét mutatja. Mégis, a múlt kísértetei sosem távolodtak el teljesen: az emberek kíváncsisága és a nyilvánosság figyelme továbbra is éberen követi minden egyes mozdulatát.
Ambrus Attila számára a szabadság nem csupán a börtön falain kívüli életet jelentette, hanem egy folyamatos küzdelmet a megbélyegzéssel szemben. Sokan emlékeznek még azokra a feszült pillanatokra, amikor a rendőrségi szirénák hangja visszhangzott a városi utcákon, és arra a hajmeresztő menekülési sorozatra, amely valósággal hőssé tette őt egyesek szemében, míg mások számára a bűnözés szimbólumává vált. Ma, amikor ránézünk, már nem a fegyverekkel hadonászó menekülőt látjuk, hanem azt az embert, aki elszántan igyekezett bizonyítani: képes megváltozni és hasznos tagjává válni a társadalomnak. A kerámiák iránti szenvedélye lett az a menedék, ahol végre megtalálta a nyugalmat, és ahol a kétkezi munka tisztasága felülírta a múlt sötét tetteit.
A nyilvánosság azonban képtelen elengedni a múltat. Ambrus Attila neve hallatán még mindig megdobban a szív, és a sztárvilág krónikái gyakran emlegetik őt, mint egy élő példát arra, hogyan lehet a mélypontról a csúcsra törni – vagy éppen fordítva. Minden alkalommal, amikor egy-egy bulváreseményen megjelenik, vagy amikor a neve szóba kerül egy televíziós műsorban, azonnal feléled a régi polémia. Sokan teszik fel a kérdést: el lehet-e felejteni valaha a bűnöket, ha valaki ennyire markánsan építette be magát a magyar köztudatba? Ambrus pedig türelmesen, néha már-már rezignáltan válaszol a kérdésekre, tudva, hogy az ő élete örökre összefonódott ezzel a drámai történettel.
Ami igazán különlegessé teszi az ő történetét, az az a fajta őszinteség, amellyel a mai napig szembenéz a saját múltjával. Nem próbálja szépíteni, nem keres kifogásokat, egyszerűen elfogadta, hogy ez a sztori az ő védjegye maradt. Miközben ma már családapa és elismert vállalkozó, a régi idők emlékei, a rendőrségi hajszák emléke és a börtönévek súlya ott lapul minden egyes alkotásában, amit a kerámia műhelyében formáz. Ez a kettősség teszi őt az egyik legérdekesebb magyar közéleti szereplővé, akinek minden megszólalása eseményszámba megy. A Viszkis már nincs többé, de Ambrus Attila története, az emberi kitartás és az újrakezdés drámája, minden bizonnyal még hosszú évekig foglalkoztatja majd a közvéleményt.
