A magyar zenei élet egyik legmeghatározóbb, egyben legvitatottabb karaktere, Ganxsta Zolee ismét olyan kijelentést tett, amely azonnal felborzolta a kedélyeket és beszédtémává vált rajongói körében. A zenész, aki évtizedek óta a színpadok ördöge, és akiről mindenki tudja, hogy nem veti meg a keményebb bulikat, most kendőzetlen őszinteséggel beszélt egy olyan szokásáról, ami sokakat meglepett, bár sokan sejtették. Zolee ugyanis beismerte: a koncertek előtti „ráhangolódás” nála elengedhetetlenül összefonódott az alkoholfogyasztással, sőt, egyfajta rituálévá vált a fellépések előtt.
A rapper, aki pályafutása során számtalan botrányon és hangos estén van túl, nem próbálta meg szépíteni a valóságot. Nem arról van szó, hogy titkolná az életvitelét, de most egy olyan mélységbe engedett betekintést, ami rámutat a színpad mögötti élet árnyoldalaira is. Azt állítja, hogy az alkohol számára nem csupán élvezeti cikk, hanem egyfajta „színpadi üzemanyag”, ami segít neki abban, hogy a közönség elé lépve azt a hamisítatlan, agresszív és pörgős energiát hozza, amit a rajongók elvárnak tőle. A Zolee által leírt állapot egyfajta páncél, amit az ital segítségével ölt magára, hogy a reflektorfényben ne érezze a gátlásokat.
Ez a vallomás azért is különösen érdekes, mert a zenei világban egyre több szó esik az előadók mentális egészségéről és a függőségekkel vívott küzdelmeiről. Ganxsta Zolee azonban nem a drámát kereste, hanem a tényeket tálalta: számára az alkohol a koncert előtti pillanatokban nem a lecsúszást, hanem a működőképességet jelenti. A kérdés azonban továbbra is ott lebeg a levegőben, hogy vajon ez az életforma meddig tartható fenn, és milyen árat fizet érte a szervezet. Zolee, a tőle megszokott laza, már-már cinikus stílusban beszélt erről, mintha csak egy kávé elfogyasztásáról lenne szó, ezzel is jelezve, hogy számára ez a megszokott rutin része.
A zenész rajongói tábora megosztott: míg sokan úgy gondolják, hogy egy igazi rockstarhoz hozzátartozik ez a fajta életvitel, addig mások aggodalmukat fejezték ki a kijelentés súlya miatt. Nem arról van szó, hogy Zolee ne lenne képes a profi munkára, hiszen a koncertek minősége és a közönségre gyakorolt hatása vitathatatlan. Ám az a tény, hogy a színpadra lépéshez egyfajta „kémiai segédlet” kell, sokakban kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, mi történik akkor, amikor elcsendesednek a hangszerek és kialszanak a fények. Zolee szavai a rajongókban a hitelesség érzetét erősítik, hiszen ő az az előadó, aki sosem állította magáról, hogy mintapolgár lenne. Életútja, dalszövegei és színpadi jelenléte is arról tanúskodik, hogy ő a saját szabályai szerint játszik, még akkor is, ha ezek a szabályok sok esetben önpusztító jellegűek. A vallomása nem más, mint a valóság nyers tükre, amit mindenki saját szájíze szerint ítélhet meg.
