Igazi hidegzuhanyként érte a rajongókat a hír, ami alapjaiban rengette meg a hazai zeneipari közvéleményt. Sidlovics Gábor, vagy ahogy az ország nagy része ismeri, Sidi, a Tankcsapda egykori oszlopos tagja, aki hosszú éveken át volt a színpadok ura és a gitárvirtuózok ikonja, most kendőzetlen őszinteséggel vallott arról a drámai helyzetről, amibe az élet kényszerítette. A csillogás és a teltházas koncertek után most egy egészen más, sötétebb valósággal kell szembenéznie a zenésznek, akinek az anyagi biztonsága a múlté.
Sidi vallomása nem csupán egy rövid interjú, hanem egy fájdalmas beismerés arról, hogy a sikeres évtizedek után miként fogyhat el a talaj egy művész lába alól. A zenész részletesen beszámolt azokról a nehézségekről, amelyekkel hónapok óta küzd, és amelyek szinte kilátástalan helyzetbe sodorták. Nem kertelt: a tartalékok felélődtek, a számlák tornyosulnak, és az a fajta egzisztenciális bizonytalanság, ami korábban távol állt tőle, most mindennapos vendéggé vált az életében.
A gitáros számára ez a mélyrepülés érzelmileg is hatalmas terhet jelent. Nehéz lehet megszokni azt a kontrasztot, amikor az ember egyik pillanatban még több ezer ember előtt áll a fények kereszttüzében, a másik pillanatban pedig azon gondolkodik, hogyan tudja biztosítani a mindennapi megélhetését. Sidi elmondása szerint a helyzet már odáig fajult, hogy komoly döntéseket kellett meghoznia, és olyan lépésekre kényszerült, amikre korábban álmában sem gondolt volna. A büszkeségét félretéve, a realitásokkal szembenézve osztotta meg a történetét, remélve, hogy ezzel talán másokat is elgondolkodtat.
A zenész szavaiból egyértelműen érződik a küzdelem, de az is, hogy nem adja fel. Az életútja, amelyet eddig a közönség is figyelemmel kísért, most egy új, drámai fejezethez érkezett. A rajongók csak kapkodják a fejüket, hiszen Sidi neve egybeforrt a rockzene hazai térhódításával, most azonban egy törékeny, sebezhető ember áll előttünk, aki a nyilvánosság előtt tárta fel pénzügyi összeomlását. Minden egyes mondata súlyos, minden elárult részlet egy-egy fájdalmas emlék a sikeres korszakról, amely most már csak a múlt ködébe vész. A története nem csupán a pénzről szól, hanem az elbukásról és az újrakezdés reményéről is, amit most még nehéz tisztán látni a gondok felhőjében.
