Mély fájdalommal és megrendüléssel értesült a közönség a szomorú hírről: életének 97. évében elhunyt a Kossuth-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, Csernus Mariann. A magyar színházi élet egyik utolsó nagyasszonya távozott közülünk, akinek neve összeforrt a Pesti Színházzal és a Vígszínházzal. A hír hallatán pályatársak, barátok és rajongók ezrei némultak el, hiszen egy olyan korszak zárult le végleg, amely meghatározta a hazai drámai színjátszás legszebb évtizedeit. A művésznő évtizedeken át kápráztatta el a nézőket különleges kisugárzásával, mély drámai átélésével és azzal a megkérdőjelezhetetlen szakmai alázattal, amely ma már ritka kincs a színpadokon.
Csernus Mariann pályafutása során számtalan emlékezetes alakítást nyújtott, amelyek kitörölhetetlen nyomot hagytak a színházi emlékezetben. A Vígszínház és a Pesti Színház deszkáin eltöltött hosszú évek alatt a legkülönbözőbb karaktereket formálta meg, mindig élettel, érzelemmel és intellektussal telítve azokat. Nem csupán egy tehetséges színésznőt veszítettünk el, hanem egy olyan ikonikus személyiséget, aki hídként kötötte össze a színházi hagyományokat a modern kor kihívásaival. A színfalak mögött mindig szerényen, mégis határozottan képviselte azt a művészi értékrendet, amelyben a szó, a gesztus és a gondolat egysége mindennél fontosabb volt.
Kollégái emlékeiben egy olyan törékeny, mégis hihetetlen lelki erővel bíró asszony él tovább, aki a legnehezebb próbák alatt is képes volt humorral és bölcsességgel átlendülni. Az utolsó években bár visszavonult a zajos rivaldafénytől, a színház szeretete sosem hagyta el. A mostani gyász nemcsak a családját és a közeli barátait sújtja, hanem mindazokat, akik valaha ültek a nézőtéren, és hagyták, hogy Csernus Mariann játéka megérintse a lelküket.
Emlékezete és munkássága örökre beíródott a magyar kulturális történelem nagykönyvébe. A színpad immár néma, a reflektorok kialudtak, de azok az alakítások, amelyeket ránk hagyott, örökké élni fognak a közönség szívében. A színházi szakma egyöntetűen vallja: egy pótolhatatlan művész távozott, akinek pótlása lehetetlen, és akinek hiányát még sokáig fogjuk érezni a magyar kultúra palettáján. A gyász óráiban gondolataink a családtagoknál és azoknál vannak, akik a legközelebb álltak hozzá, és akiknek most el kell búcsúzniuk egy igazi példaképtől, egy pótolhatatlan embertől.
