Egész Magyarországot megrázta a tragédia, amely a sportvilág egyik legfényesebb csillagát ragadta el közülünk. Németh Zsanett, a kiváló olimpikon birkózónő váratlan és felfoghatatlan távozása után most eljött az a fájdalmas pillanat, amikor a család, a barátok, a sporttársak és a tisztelők egy utolsó, méltóságteljes búcsú keretében kísérhetik őt utolsó útjára. A gyász súlya alatt görnyedő közösség számára a temetés időpontja nem csupán egy dátum a naptárban, hanem az az alkalom, amikor a közös emlékezés erejével próbálnak meg valamennyit enyhíteni a mérhetetlen veszteségen.
Berhida városa, amely mindig is büszkeséggel tekintett a kiváló sportolóra, most fekete zászlóba öltözött. A helyiek még mindig nehezen hiszik el, hogy az a fiatal nő, aki kitartásával, erejével és mosolyával inspirációt adott számtalan fiatalnak, többé nem tér haza. A család kérése a gyász idején egyértelmű volt: szeretnének méltósággal, a nyilvánosságtól elzárva, mégis a szeretet erejével búcsút venni attól, aki számukra nem az olimpikon, hanem a szeretett gyermek, testvér és társ volt. Ugyanakkor a sporttársadalom részéről érkező óriási részvétnyilvánítások azt bizonyítják, hogy Zsanett élete és karrierje mély nyomot hagyott mindenkiben, aki valaha is találkozott vele a küzdőtéren vagy azon kívül.
A szertartás megszervezése során a legfontosabb szempont a kegyelet volt. A hozzátartozók gondosan ügyeltek arra, hogy minden a lehető legszebb és legméltóbb módon történjen. A berhidai temető csendjét hamarosan a barátok és családtagok halk zokogása tölti majd meg, miközben a búcsúztató beszédekben felidézik azt a páratlan akaraterőt, amely Németh Zsanettet jellemezte. Sokan érkeznek majd az ország távolabbi pontjairól is, hogy leróják kegyeletüket, és egy szál virággal köszöntsék azt a küzdőt, aki élete során számtalan csatát vívott meg, de a legutolsó küzdelemben alulmaradt a sors akaratával szemben.
Ez a búcsú nemcsak a lezárást jelenti, hanem a tiszteletadás pillanatát is. A birkózó szövetség, a korábbi edzőtársak és a barátok mind-mind ott lesznek, hogy fejet hajtsanak egy olyan ember emléke előtt, aki élete végéig hű maradt választott hivatásához, a sporthoz. A levegőben vibráló feszültség és a kimondatlan kérdések ellenére – amelyek a tragédia körülményeit övezik – a temetés napja a megbékélésről és az elengedésről szól majd. A berhidai közösség összefogása, a közös gyász ereje mutatja meg igazán, mennyire becsülték meg azt az embert, aki elszántságával a magyar birkózósport egyik emblematikus alakjává vált. Most, amikor a koporsót kísérő gyászmenet elindul, mindenki szívében csak egy gondolat lesz: Zsanett emléke tovább él, amíg csak lesznek olyan fiatalok, akiket a kitartása és a győzni akarása motivál a jövőben.
