Egy józsefvárosi patinás társasházban, ahol nappal még minden tökéletesnek tűnik, éjszaka teljesen más világ köszönt be. A gyönyörű belső udvar, a virágokkal teli zöld terület, a frissen festett falak és a csillogó ablakok arról árulkodnak, hogy itt rend és nyugalom uralkodik – legalábbis addig, amíg le nem száll az este. Akkor azonban egy első emeleti lakó miatt pokollá változik az egész ház élete, ahol negyven tisztességes család próbál békében élni.
A lakók már egy éve szenvednek ettől a lehetetlen helyzettől. Péter, aki édesanyja száműzte ide Csepelről a tíz éve elhunyt nagymama lakásába, mert már nem bírta kezelni a fiát és annak társaságát, most teljesen felborította a közösség nyugalmát. Az éjszaka közepén és a kora hajnali órákban drogosok és örömlányok járnak hozzá folyamatosan. Ha Péter nem nyit ajtót nekik azonnal, egyszerűen berúgják a kaput, mit sem törődve azzal, hogy ezzel negyven család álmát és nyugalmát zavarják meg.
Vincze Zsolt, aki a lakók nevében szólalt meg, elkeseredetten mesélte, hogyan zajlik ez nap mint nap. A betépett és beállt látogatók nem csak hangoskodnak, hanem ha nem engedik be őket, a folyosókon végzik el a dolgaikat. Sőt, több örömlány is ide hozza a kuncsaftjait Péterhez. Ha ő nincs otthon vagy nem engedi be őket, akkor a lépcsőházban intézik az üzletet, ami még elviselhetetlenebbé teszi a helyzetet a többi lakó számára.
Reggelente pedig szörnyű látvány fogadja a ház lakóit. Használt fecskendők, óvszerek, emberi ürülék, vizelet, hányás – mindez ott marad a folyosókon. Ilonka, aki Péter lakása mellett él, könnyeivel küszködve mondta, hogy minden reggel neki kell takarítania ezt a mocskot, mert egyszerűen nem bírja elviselni. Ismeri Péter édesanyját is, aki szintén tehetetlen, mert a fia már az ő életét is tönkretette volna, ha nem költözteti el.
A földszinten lakó Ica néni számára még nehezebb a helyzet, hiszen az ő lakására közvetlenül rálátni Péteréből. Az idős asszonynak naponta hozzák az ebédet, de gyakran eltűnik az adag, és nem sokkal később nyílik Péter ajtaja. Senki másnak a házból nem kell az étel, így egyértelmű, mi történik. Ica néni már régóta fél, bezárkózik, és ha hallja az ordítozást, egyszerűen felhangosítja a televíziót, hogy ne kelljen szembesülnie a valósággal. Mint mondja, nem normális, hogy egy ember miatt negyven család él terrorban, de mit tehetne? Nem akarja, hogy baja essen, hiszen a férje már rég nincs mellette, aki esetleg elintézhette volna a dolgot.
A lakók többször hívták a rendőrséget is. A járőrök bekopogtattak Péterhez, elbeszélgettek vele, figyelmeztették, hogy ne zavarja a többiek nyugalmát, majd elmentek. Érdemi változás azonban nem történt. Péter nem kommunikál a szomszédokkal, az édesanyjával sem tartja a kapcsolatot igazán. A házban mindenki bezárkózik, még egymás előtt is óvatosak, és ha zajt hallanak, inkább felhangosítják a tévét, minthogy közbeavatkozzanak.
A patinás épület valaha a környék egyik legszebb és legnyugodtabb helye volt, ahol száz évvel ezelőtt még a Pál utcai fiúk világát idéző békés élet folyt. Most azonban a drog és a folyamatos éjszakai forgalom miatt senki nem pihenhet nyugodtan. A lakók tehetetlennek érzik magukat, az önkormányzat és a rendőrség segítsége eddig nem bizonyult elegendőnek. Egy hasonló eset korábban a Corvin sétányon történt, ahol a nyilvánosság után javult a helyzet, de a probléma csak áttevődött máshová.
Péter lakásánál próbáltunk érdeklődni a történtekről, de hiába kopogtattunk, nem nyitott ajtót. Az ablak felett nyitva maradt, a lámpa pedig nappal is égett, jelezve az utat a vendégeknek. A szomszédok szerint otthon volt, de nem akart beszélni. A közösség most abban reménykedik, hogy a figyelem végre változást hoz, mert így nem lehet tovább élni egy ilyen szép házban, ahol nappal még minden idilli, éjszaka viszont rémálom.
A lakók mindennapjai tele vannak feszültséggel és félelemmel. Nem mernek normálisan élni, nem mernek kiszólni, csak tűrnek és takarítanak reggelente. Péter anyja is örül, hogy legalább őt nem keseríti meg a fia tovább, de a józsefvárosi ház lakói számára ez a mindennapok szomorú valósága. Egyetlen ember miatt változott meg teljesen a közösség élete, és egyelőre senki nem tudja, hogyan lehetne véget vetni ennek a rémálomnak.
