Felfoghatatlan veszteség érte a magyar kulturális életet, amelynek fájdalma most minden magyar szívben visszhangzik. Életének 80. évében, 2026. április 27-én hajnalban örökre lehunyta szemét Sebő Ferenc, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas énekes, gitáros, tekerőlantos és népzenekutató. A hírt az általa alapított Sebő-együttes tette közzé a közösségi oldalán, egy szívbemarkoló József Attila-idézettel búcsúzva mentoruktól és barátjuktól: Hát dolgoztam hiven, zümmögve, mint a rét. Milyen könnyű a menny! A műhely már sötét.
Sebő Ferenc neve elválaszthatatlanul összeforrt a hazai táncházmozgalom elindításával. A hetvenes évek elején Halmos Bélával közösen olyan lángot gyújtottak meg, amely azóta is világít: a népzene náluk nem poros múzeumi tárgy, hanem lüktető, élő valóság volt. Eredetileg építészmérnökként diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen, ám a lelke mélyén már akkor a dallamok és a hagyományok szerelmese volt. A zene iránti vágy végül erősebbnek bizonyult a mérnöki rajzoknál, így később a Zeneakadémia muzikológia szakát is elvégezte, hogy tudományos alapossággal mentse meg a múlt értékeit.
Pályafutása során több mint harminc lemezt adott ki, és olyan költők verseit varázsolta dalba, mint Weöres Sándor vagy Nagy László, hidat verve a klasszikus irodalom és a népi motívumok közé. Generációk nőttek fel a Cimbora című gyermekműsor zenéjén, a fiatalabbak pedig a Fölszállott a páva zsűrijének bölcs elnökeként zárhatták szívükbe. Munkásságát a legnagyobb kitüntetésekkel ismerték el: a Kossuth-díj mellett megkapta a Nemzet Művésze címet is, a Kulturális és Innovációs Minisztérium pedig közölte, hogy a művészt saját halottjának tekinti.
Távozása mély űrt hagy maga után, de szellemisége minden táncházban és minden megzenésített verssorban tovább él. Ahogy ő mondta: A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Ezt a szabadságot és életerőt hagyta ránk örökségül. Halálhíre nemcsak a szakmát, hanem az egész nemzetet megrendítette, politikusok és művésztársak sora búcsúzik tőle fájdalommal, elismerve azt a pótolhatatlan munkát, amellyel a magyar identitást erősítette. Nyugodjon békében!
