Az Exatlon Hungary harmadik évadának egyik legkarakteresebb és legmegosztóbb versenyzője, Horváth Roli végre megtörte a csendet, és olyan mélységekbe engedett betekintést, amiről a kamerák előtt talán nem is eshetett volna szó. A Dominikáról való hazatérése után az érzelmek nemhogy csillapodtak volna, hanem újult erővel törtek felszínre, ahogy Roli felelevenítette a kék csapat, vagyis a Kihívók közötti néha pattanásig feszült hangulatot. A sportoló nem rejtette véka alá, hogy a Dominika homokos dűnéi között nemcsak az akadálypályákkal, hanem a saját csapattársaival is meg kellett vívnia a maga mindennapi csatáit.
Roli őszintén beszélt arról a belső vívódásról, ami végigkísérte az útját. Elmondása szerint a Kihívók tábora messze nem volt olyan egységes, mint amilyennek az a televízió képernyőjén keresztül olykor látszódhatott. A feszültség szinte tapintható volt a levegőben, és a taktikai megbeszélések sokszor érzelmi viharokba torkolltak. Roli úgy érzi, bizonyos helyzetekben egyedül maradt a véleményével, és bár próbált a csapat érdekeiért küzdeni, a belső klikkesedések és az egyéni érdekek gyakran felülírták a közös célt. Ez a fajta elszigeteltség lelkileg is megviselte a versenyzőt, aki számára a sport mindig is a tisztességről és az egyenességről szólt.
A beszélgetés során külön kiemelte, hogy mennyire nehéz volt feldolgozni a kiesését és az azt megelőző napok súlyos csendjeit. Roli szerint a csapaton belüli dinamika alapjaiban rengett meg a verseny vége felé, és voltak olyan pillanatok, amikor úgy érezte, egyesek már nem a győzelemért, hanem egymás ellen játszanak. Ez a felismerés hidegzuhanyként érte, hiszen ő az utolsó pillanatig hitt abban, hogy a kék összefogás ereje bármit legyőzhet. Most, a civil életbe visszatérve, tiszta fejjel látja az eseményeket, és bár nem érez haragot, a csalódottság hangja tisztán kicsendül a szavaiból.
Roli nem tagadta, hogy voltak olyan csapattársai, akikkel a mai napig nem találta meg a közös hangot, és valószínűleg a jövőben sem fognak közösen kávézni. Ugyanakkor hálás a sorsnak a lehetőségért, mert az Exatlon megtanította neki, hogyan ismerje fel az igaz emberi kapcsolatokat a legnagyobb nyomás alatt is. A küzdelem véget ért, a sebek lassan gyógyulnak, de Horváth Roli emlékei és ezek a most felszínre került, fájdalmasan őszinte gondolatok örökre megváltoztatják azt a képet, amit a Kihívók csapatáról eddig alkottunk. Az őszintesége pedig emlékeztet minket arra, hogy a csillogó díszletek mögött hús-vér emberek vívják a saját, néha fájdalmas háborúikat.
