Mély fájdalommal és megdöbbenéssel értesült a közvélemény a hírről: életének 64. évében, június 20-án váratlanul elhunyt Nyakó Júlia, az Aase-díjas színésznő, akinek játéka generációk emlékezetébe égett be. A szomorú hírt a család tudatta a Stúdió K Színházzal, a művésznő szakmai otthonával. A hír hallatán a magyar kulturális élet képviselői és a közönség egy emberként borult gyászba, hiszen egy olyan tehetséget veszítettünk el, aki évtizedeken át meghatározó alakja volt a hazai színházi és filmes világnak.
Nyakó Júlia pályája szinte mesébe illően indult. Debrecenben született 1963. február 8-án, és már középiskolás korában felfigyeltek kivételes tehetségére. Rózsa János rendező választotta ki a Vasárnapi szülők című film főszerepére, amellyel azonnal belopta magát a nézők szívébe. A pályafutása során számos vidéki színházban – így Győrben, Szolnokon és Kecskeméten is – bizonyította sokoldalúságát, mielőtt 1997-től a Stúdió K meghatározó művésze lett. A közönség emellett olyan alkotásokból ismerhette még, mint a világhírű Testről és lélekről című film, vagy a népszerű Drága örökösök sorozat.
A gyászhírre Tarr Zoltán kultúráért felelős miniszter is reagált, aki megható szavakkal emlékezett meg a művészről saját közösségi oldalán. Kiemelte, hogy Nyakó Júlia nem csupán szakmailag volt kiemelkedő, hanem alakításait mindig áthatotta az őszinteség, az emberség és a művészet iránti mély alázat. Tarr Zoltán hangsúlyozta, hogy a magyar színházi élet egy pótolhatatlan tehetséget veszített el, akinek az emlékét a jövőben is megőrizzük.
A sors tragikus iróniája, hogy az utolsó darab, amelyben a színésznő szerepet kapott, az Elengedni nehéz című produkció volt. Ebben egy demens édesanyát alakított olyan megrendítő hűséggel, amely a nézők mellett pályatársait is mélyen megérintette. Turbuly Lilla író és kritikus megrendülten elevenítette fel, hogy a darab központi témája a gyász, és a Júlia által megformált karakter a történet szerint szintén eltávozik közülünk. Senki sem gondolta volna, hogy ez a szerep lesz a művésznő búcsúja a deszkáktól.
Nyakó Júlia azonban nemcsak a színpadon, hanem a hétköznapokban is bölcsességgel gondolkodott az életről. Egy korábbi interjújában kendőzetlen őszinteséggel vallott az emberiség fejlődéséről, vagy éppen annak hiányáról. Úgy fogalmazott, hogy az emberiség évezredek alatt sem ért el igazán sehova, és az egó minden baj forrása. A legfontosabb üzenete az utókornak az a törekvése volt, hogy elégedett legyen azzal, amije van, és értékelje az élet ajándékait. Ezt az életfilozófiát hordozta magában, és hagyta ránk örökül, amikor váratlanul letette a lantot. Emlékét pályatársai, barátai és mindazok, akik valaha is látták a színpadon, örökre a szívükben őrzik.
