A magyar televíziózás aranykorának két legfényesebb csillaga, Kudlik Júlia és Antal Imre között olyan kötelék feszült, amelyet sem az idő, sem a szakmai féltékenység nem tudott kikezdeni. Bár a nézők évtizedeken át láthatták őket egymás mellett a képernyőn, a mosolyok mögött rejlő valódi drámáról és a legendás televíziós utolsó, könnyfakasztó napjairól csak kevesen tudtak. Júlia most olyan mélységekbe enged betekintést, amely megváltoztatja mindazt, amit a Szeszélyes évszakok felejthetetlen párosáról gondoltunk.
A két ikon kapcsolata messze túlmutatott a puszta munkatársi viszonyon. Kudlik Júlia őszinte vallomása szerint ők ketten valójában lelki társak voltak, akik szavak nélkül is értették egymás minden rezdülését. Ez a mély barátság nem a stúdió fényei alatt született, hanem a közös munka kőkemény hétköznapjaiban, ahol egymás támaszai voltak a legnagyobb viharokban is. Antal Imre, a zongoraművészből lett televíziós polihisztor, Júlia szemében egy pótolhatatlan zseni volt, akinek azonban megvoltak a maga sötét árnyékai is.
A legendás műsorvezetőnő felidézte azt a korszakot, amikor a népszerűségük csúcsán voltak, mégis, a színfalak mögött Imre állapota folyamatosan aggodalomra adott okot. Kudlik Júlia nem titkolja, hogy végigkísérte barátját a lejtőn, és tehetetlenül nézte, ahogy az ország kedvence lassan felemészti önmagát. Az utolsó időszak különösen szívbemarkoló volt. Júlia elmesélte, hogy az egykor sziporkázó és éles eszű televíziós a végén már árnyéka volt önmagának, de a tartását és a méltóságát az utolsó pillanatig igyekezett megőrizni.
A legmegrázóbb pillanat azonban az utolsó találkozásuk volt a kórházban. Kudlik Júlia hangja elcsuklik, amikor felidézi azt a napot, amikor utoljára foghatta meg barátja kezét. Antal Imre akkor már tudta, hogy nincs tovább, mégis, az utolsó erejével is egy apró poént próbált kipréselni magából, csak hogy megnyugtassa imádott kolléganőjét. Júlia szerint ez volt Imre legnagyobb tragédiája és egyben legszebb erénye is: mindig másokat akart szórakoztatni, miközben belül talán ő volt a legmagányosabb ember a világon. A televíziós legenda távozása után egy olyan űr maradt Júlia szívében, amelyet senki más nem tudott betölteni, és azóta is minden egyes nap eszébe jut az a különleges ember, aki nélkül a magyar televíziózás ma nem lenne ugyanaz.
