Keresztes Ildikó torkában még ma is ott van az a fojtogató gombóc, ha eszébe jut az a pillanat, amikor utoljára osztozott a színpadon a magyar rockzene egyik legnagyobb legendájával. Az énekesnő most olyan mélységekbe engedett betekintést, amelyek eddig rejtve maradtak a nyilvánosság elől, és elmesélte, milyen emberfeletti küzdelem zajlott a háttérben Balázs Fecó utolsó nagy dobása, a Korál koncert idején. Az egész ország rajongott az ikonért, de csak kevesen tudták, mi zajlott valójában a függönyök mögött, mielőtt a fények kigyúltak volna.
Ildikó hangja még most is megremeg, amikor felidézi azt az elsöprő erejű energiát, ami Fecóból áradt, még akkor is, amikor a teste már láthatóan küzdött az idővel és a fáradtsággal. A próbák alatt a feszültség szinte tapintható volt a levegőben, mindenki érezte, hogy valami megismételhetetlen készül, valami, aminek súlya van. Az énekesnő szerint Fecó nem csupán dalokat énekelt, hanem az egész lelkét kitette a nézők elé, és ez a végtelen alázat volt az, ami őt is térdre kényszerítette érzelmileg. Nem volt kérdés, hogy ott a helye mellette, de a felelősség mázsás súlyként nehezedett a vállára.
A koncert napján a backstage-ben különös csend honolt. Ildikó pontosan emlékszik a pillanatra, amikor belenézett Fecó szemébe, és látta benne azt a tüzet, amit semmi nem olthatott ki. Volt abban a tekintetben valami végérvényes, valami búcsúízű, mégis diadalmas. Az énekesnő elárulta, hogy bár fizikailag mindenki kimerült volt, a zene ereje olyan transzba ejtette őket, hogy megszűnt létezni a külvilág. A színpadon töltött percek alatt Ildikó úgy érezte, mintha egy másik dimenzióba kerültek volna, ahol csak a dallamok és az egymás iránti mély tisztelet számított.
A rajongók ezrei a nézőtéren csak a csillogást látták, de Keresztes Ildikó számára ez a fellépés egy életre szóló seb és egyben ajándék is maradt. Felidézte, hogy Fecó minden egyes hangjegynél úgy küzdött, mintha az élete múlna rajta, és ez a szenvedély átragadt mindenkire a zenekarban. Az énekesnő bevallotta, hogy többször is könnyeivel küszködött a dalok közben, mert érezte, hogy egy korszak zárul le éppen a szeme láttára. Nem egy egyszerű hakni volt ez, hanem egy spirituális utazás, ahol a mentor és tanítványa, a barát és a legenda utoljára fonódott össze a zenében.
A színfalak mögötti utolsó közös pillanatok emléke ma is tisztán él Ildikóban. Elmesélte, hogy a koncert utáni csend volt a legnehezebb, amikor a tapsvihar elült, és csak ketten maradtak a gondolataikkal. Fecó akkor mondott neki valamit, amit az énekesnő azóta is a szívében őriz, és ami meghatározta a további pályafutását is. Ez a vallomás nem a nyilvánosságnak szólt, hanem két művész közötti szent köteléknek, ami túlmutat a halálon is. Ildikó most úgy érzi, eljött az idő, hogy a közönség is megtudja, mekkora árat fizetett a legenda azért, hogy utoljára még megörvendeztesse a világot.
